Anyám

Lettél immár a jeges űr lakója,

Ahová egyszer én is elmegyek;

Eltört éjjel az óra mutatója,

S Rád omlottak a végső fellegek.

Reménykedem, hogy boldog is lehettél,

Úgy negyven évvel ezelőtt talán,

S tán véghezvitted, amiért születtél,

Mielőtt most elköltöztél,

ANYÁM.

Reménykedem, hogy voltak fényes évek

Az Életedben egyszer hajdanán,

Sok szenvedés közt pillanatnyi élet

Jutott talán még Neked is,

ANYÁM.

Az óra áll,

Az idő véget ért,

Mindent elvitt a Lélek

Semmiért;

Nincs már jövő,

Most megszűnik a múlt,

A Semmi sír,

A Minden űrbe hullt;

Hiányod hallgatag,

Üres kabát,

Legyen Veled

A Béke

Odaát…