Mit kíván hétköznap a nemzet?
Hát színjátékot és zenét,
És ballag már a teátrumba
Úri és póri Kecskemét.
Jutalomjátékot kapott ma
Egy vékonydongájú színész,
Vajon mint fog bukfencet vetni?
Túl gyáva lesz, vagy túl merész?
Döbbenten néz a sok filiszter,
Nincs semmi maszk, és semmi kóc,
Nincs semmi földön járó tréfa,
Ez filozófus, vagy bohóc?
Bezzeg a karzat, a diákság
Teli torokból ünnepel,
Mert lelkükben a bolond élce
Megzendül és visszhangra lel.
Fejét csóválgatja a végén
Lent is és fent is pár ripacs,
Nem tud a fickó bohóckodni,
Vagy egyszerűen csak makacs?
A főszereplő szorongatja
A Bolondot, és ünnepel,
A vén színészek is belátják,
Hogy ez itt mégis nagy siker.
Este a bor mellett azt hallják,
Hogy ír a Bolond verset is.
“Hát kinek nézel Te bennünket,
Minek nagyzolsz, te Petrovics?”