NALA
Félénken jöttél,
Nagyon betegen,
És rájöttél, hogy nem vagy idegen.
Azóta hozzánőttél a családhoz,
S ha ránk tekint a mélybarna szemed,
Árad belőle ránk
A Szeretet.
Csendes, türelmes vagy, amíg lehet,
De néhanapján ha szükségét látod,
Mint harang szava
Kondul
Ugatásod.
Őrködsz nappalunk, éjjelünk felett,
Mint szépséges,
Bozontos
Szeretet.
ZOE
Játék az élet,
Te víg cimbora,
Komoly dologra
Rá nem érsz soha.
Csaholva nézel
Földet és eget,
Az utolsó szó
Mindig
A Tied.
Hajnalban nyitnál
Ajtót,
Ablakot,
És kinézve mindig megláthatok
Egy bájos,
Ébenszínű
Kobakot.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: