Valami újra felsziszeg,
Valami egyre közeleg;
Egyre gyűlnek
Seregelnek
A vízözön-fellegek.
A világ? Gyanútlan, buta.
Globalizáltan ostoba,
Talán fel sem ocsúdik soha.
A globalizált létezés
Üdvösségnek nagyon kevés,
Nem az élet
Aranyalmafája,
Hanem csak a süket világ
Kopár
Golgotája.
Valami ront földet-eget,
Valami újra fenyeget;
A Halál már ünnepelve
A világgal
Enyeleg.
Globalizált pénzuralom
Áporodott,
Rohadt-alma
Hatalma,
Mint a szikraesőbe vetett szalma.
Valami áttör nem-hiten
Felén ront sápadt réteken;
A Lét íze keserű,
És terjed
Egyre terjed
A deja vu…
Valami újra felpörög,
Valami ismét itt röhög,
Elsötétült a Teremtés
És a Menny
Dörög.
Sziklasírból,
Tengersírból
Ki kellene jönnöd,
Ahelyett, hogy a létedet
Elfakuló
Emlékekbe öntöd.
Ördög röhög,
Lét könyörög,
Fortyog, zajong
Már az Áradás,
Nem segíthet más:
Csak a Feltámadás.
Valami karmos láb dobog,
Valami újra itt kopog;
Globalizált gyanútlanság
Lapos agya
Csikorog.
Utazgatnak,
Sikkasztgatnak,
Gondolkodni halasztgatnak,
Problémákat marasztgatnak,
Szabadságról csak a pénz beszél,
Azt hiszik, hogy vízözöntől
Véd
Az útlevél.
Jöjj, Atlantisz,
Jöj elő,
Fényesedjék az idő;
Térjen észre
A részeges
Ráció,
Légy szenzáció,
Hogy az álszent és idétlen
Globalizáció
Mégse legyen
Az utolsó stáció.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: