Költőbarátaimhoz

A Lét

Sziklás mederben fut tova;

Köszönöm, hogy tartozhatok

Valahova.

Korunk, mint súlyos kőtömb,

Ránk terül,

Köszönöm,

Hogy nem vagyok egyedül.

Törjön magasra fel

A Líra orma;

Találjon egymásra

Tartalom és

Forma.

Laposan fújnak cinikus szelek,

A hivatalos líra szendereg;

Tárgyiasan, vagy alanytalanul

Nyelvet gyalul.

Pedig

A Szép,

Az Új

Most minálunk lakik;

Érmihályfalvától fel

Kissomlyóig,

Budapestig,

A messzi Wellingtontól

Sarkadig.

Nincs kiváltság,

Se díjak halmaza;

Megalkudni nem is fogunk

Soha.

Csendüljön ismét fel

A tiszta rím,

Költőbarátaim.

A Líra és a hozzá méltó tartalom –

Hatalom.

Ritmus,

Költészet újjászületik;

Érmihályfalvától fel

Kissomlyóig,

Budapestig,

A messzi Wellingtontól

Sarkadig.