Kertünk új virággal tele,
Új kis fák sóhajtanak,
Új bokrokat ültettünk el
Anikóval a minap.
Lila akácunk ünnepel,
Két Lányunk is hazajött,
Utoljára megpihenni
Vizsga-őrület előtt.
Virágzik a kicsi kertünk,
Vígan tűz a nap le ránk,
Önfeledten ugrándozik
Két szép fekete kutyánk.
Kertünk új virággal teli,
Szikráznak ifjú Hitek,
Néha mégis úgy érzem, hogy
Csontig hatol a hideg.
Mintha sötét szél-himnuszra
Bólintanának a fák;
Erről még Isten sem tehet –
Így öregszik a világ.
Bár a Tavasz lombjaiban
Isten mosolya suhan,
Az emberek világában
Még minden bizonytalan.
Kertünk új világgal teli,
Körtefánk szépen terem,
Átölelve tart bennünket
A hatalmas Szerelem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: