Tegnap valóság volt,
Ma már csak ünnep;
Hétvége volt,
Szépet,
Csodát hozott,
S ma beragyogja a hétköznapot.
Mindketten egyszerre
Jártak erre.
Mosolygós nap volt,
S egész éjjel kacagott fenn
A sajtképű Hold.
Isten adjon
Még sok ilyen hétvégét nekünk,
Ilyenkor látjuk, hogy
Mennyit ér
Az életünk.
Szombat reggel
Ötvenesen;
A Lányok szobáját lesem.
Mint valaha,
Nem is régen:
Ezer gond;
Családi éden.
Amíg rajtunk van
A Gyermek gondja,
Világ is fejre áll
Hetente,
Naponta;
Hullik a haj,
Forr a vér –
De nélkülük ez a világ
Mit sem ér…
Tegnap valóság,
Ma már csak ünnep.
Nézd, Kedvesem,
Felneveltük
Két szép
Gyermekünket!