Huszonkét éve…

Huszonkét éve…

Még most sem hiszem,

És az Időt

Hiába kergetem.

Magasra tágul a kék ég felettem,

Egy apró kislány

Édesapja lettem.

Táncolt felettem a tavasz-vidék,

És visszhangot vetett

A messzeség.

Ma huszonkét éve,

Örömfelhőkön

Szálltam fel az égbe.

Huszonkét éve

Szállt az ég velem,

Azon a csodás

Régi reggelen.

Tavasz volt,

Remények álltak csokorba,

Fent napsugár dalolt,

S a virágpompa

Egyedült nekünk szólt.

Huszonkét éve…

Az Ég nevetett,

S fáradt öröm cipelt a Föld felett.

Feledhetetlen öröm…

Ma is lángol,

Ezer göndörhajú emlék ficánkol

Lelkem párnáján

Huncut kis szemekkel;

Micsoda reggel,

Csodás régi reggel!

Jöttek Veled  a csodás reggelek,

Nevető szemű,

Huncut kisgyerek!

Örök-mozgékony, fürge kis vakarcsunk,

A nyelvünk lógott Tőled

Évekig.

Huszonkét év

Szemem előtt pereg,

Talán mégiscsak

Felneveltelek…