Olyan idős vagy, mint Apám lehetne,
Ha akadt volna időben donor,
Oly tisztes ősz volt Ő is, amilyen Te,
De most már a túlparton kóborol.
Tucatnál többször Ő lépett elém,
Találkozván Verseddel és Veled,
Hogy visszatért, és újra az enyém,
Ezt legelőször köszönöm Neked.
Jó érzés – a sors bármit is akar –
Tudni, hogy Wellingtonban van magyar,
Nekünk demokratúra ült nyakunkra,
Élj még soká – mert sok lesz majd a munka,
Ha minden egész el tudott szakadni;
Azt ritmusban kell egyszer összerakni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: