Megint péntek-tizenhárom;
Ötvenharmadikat zárom.
Nem fájdalmas, nem rettentő;
Eggyel több, mint ötvenkettő.
Ez csak állapot, nem érdem:
Eltelt ötvenhárom évem.
Nem lettem semmilyen -ista,
Csak vénebb idealista.
Pártok, brancsok, szövetségek
Felé fél lépést se lépek.
Belső kör? Lobby, söpredék –
Az Igazság? Peremvidék.
Rossz, lapos profán világban
Nekem Otthonom, Hazám van.
Tiszta hang és tiszta Lélek;
Droggal, szesszel sose élek.
Nem vadászok díjra, kegyre;
Gyalog megyek fel a hegyre.
Eltelt immár ötvenhárom,
Sorsom nem tétlenül várom.
Amíg Isten élni enged,
Kezem szent húrokat penget.
A Szeretteimé vagyok,
Szeretetben élek-halok.
Időm ötvenhárom sátra;
Ki tudja, mennyi van hátra.
Homályos vén idő-sarok;
Aki vagyok, az maradok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: