Pete László Miklós versei

Ősz van – minden lélek törött; Sharia a kapuk előtt.   Tömeget hoz Korán hátán A sunyi, koravén sátán.   Ősi muszlim csodafegyver: Vad, végtelen embertenger.   A világ ködbe öltözött; Sharia a kapuk előtt.   Sok ezer eleven fegyver, Követ, vagy gyermeket emel.   Dönget képzelt jólét-falat Sok ezer kéz, Egy akarat.   Európát… Tovább »

Az Idő? Röpke pillanatok Végtelen sora, S a pillanat, amilyen fürge, Olyan szapora.   Aki egy gyors pillanatról Végleg lemarad, Az elől a másik tíz is Messze elszalad.   Ha egy gonosz, gyilkos fegyver Célba mégse ér, Az áldozatához többé Tán hozzá se fér.   Ámde, ha jót cselekedni Mégse sikerül, Az a gyanútlan jövőnek… Tovább »

Az idő borongó, Az erszényem kongó, Csak azért is dongó, Diri-diri dongó.   A kedvünk csapongó, A szívünk szorongó, Csak azért is dongó, Diri-diri dongó.   A múltunk rajongó, Jelenünk zajongó, Csak azért is dongó, Diri-diri dongó.   Vágyunk csengő-bongó, A valónk jajongó, Csak azért is dongó, Diri-diri dongó.   Álmunkban bolyongó Szebb jövőnk, a… Tovább »

Veled vagyok, Míg élek És vagyok, Utána: Nem leszek, Mert meghalok.   Ha kötelék, Hát édes E teher; A szabadságra Nem cserélem el.   A világba Nem voltam Bele Vetve, Még akkor sem, Ha el leszek Temetve,   A szerelem, Mint Isten Szép vetése, Tovább él, Mint Heidegger Tévedése.   Amíg A Nap süt, A Hold… Tovább »

A szakállamba ősz sörte vegyül Élek és Írok Rendületlenül; Más ősznél ez se rövidebb, Se hosszabb. S a világ nélkülem se lenne Rosszabb.   Sorsom a dolgát éppen most teszi, Egy korban, Mely Atlantiszt Nem hiszi, S midőn a pénznek nem hódolni Vétek, Szerény és tiszta Szerelemben Élek.   Nem hiszek A giccsnek, Rongynak, Csalónak;… Tovább »

Az Idő ködében a Jelen Apró buborék, Mindig megőrzi titkait A Kezdet és a Vég.   A mindenséget tölti be A roppant ködmező, Csak apró pontban látható A reszkető Jövő.   A vége-hossza ködspirál Betölti az eget, S a világvége-jóslaton Csak gúnyosan nevet.   Mert minden perc a Kezdetek, S az  Enyészet hona, Csupán a Lét az Abszolút Nem illan el soha.   Múlik, aminek… Tovább »

    Ozalj és Kursanec között Élt Negyvenöt Évet. A két pogány között Parányi élet.   A kurta akkor is kapart, Jelent, jövőt felhő takart, Mindig kézügyben volt a kard, És ő le merte írni, Hogy Ne bántsd a magyart!   Magyar romlásnak százada, Ország sincs már, csak látszata, Felállni többé nincs erő, Belföldön többé… Tovább »

Hátam mögött duruzsol a kályha, Mosolyog rám a meghitt, jó meleg, Hátha odakint A rideg világban Még minden élhet, Még rendbe jöhet?   Bent szeretetre melegít a kályha, A nyugalmát érzem a hátamon, Tán csoda lesz, Mégsem szorítja Vérbe A kisembert A kerge Hatalom…   Tán vége lesz a pénz-hóhérolásnak, Tán virág nyílik, Mindenki Megél, Tán megtanulunk… Tovább »

Nagylányom apró kutyája, Földszintes, de nagy a szája, Fickós, fürge, sertiperti, Hogyha mérges, el nem rejti.   Tányérkáját hurcolássza, Ha teheti, el is ássa, Hever, hűsöl, sütkérezik, De ha ehet: gyorsan eszik.   Ha nincs rendben a világa, Dühös lesz őtacskósága, A változást szimatolja, Az esőt bőszen csaholja.   Amíg ő az udvar őre, Macska… Tovább »

Nala a fát marcangolja, Zoe a labdát hurcolja, A szomszédból kíváncsian néz a vén platán, Hömpölyög a csendes téli délután.   Van velük sok gond, sok öröm, Míg élet csahol, morog, Nala és Zoe: Családi kutyusok.   Kedvesség és ragaszkodás, Bűvös-bájos gesztusok; Akaratgombócból felnőtt Szép családi kutyusok.   Míg a gazdi Munkahelyen csavarog, Szeretettel várják haza A… Tovább »